Az a rohadt testbeszéd… Mikor tudod, mi lenne neked a jó, de a tudatalattid bekavar. Vagy nem is olyan meglepő ez, mikor az ember lánya még csak fél éve van túl(?) az előző, borzalmas kapcsolaton?
Nem fogom most leírni, mert se időm, se erőm még. Majd lassan kialakul. Jönnek a sztorik, az emlékek, mert két évet áldoztam rá az életemből, és tönkretett magán kívül engem is. Két szaros év alatt… Milyen kicsi idő elég egy drogosnak, hogy mindent elpusztítson körülöttünk. Majdnem minket is.
Tehát, fél évvel a világégés után mintha elkezdtek volna észrevenni rajtam valamit a hímek. Egyszeriben két önkéntesem is lett, habár az egyik nyílt támadások miatt gyorsan lekerült az ismerőslistáról, a másik meg… Tőle én futamodtam meg nagyon csúnyán.
Az én hülyeségem. Beengedtem az intim zónámba, leült az ágyamra, én meg fülem-farkam behúzva a szoba távolabbi pontjába menekültem.
Észrevettem magam. Jó testbeszéd olvasó vagyok, többnyire. Ennek köszönhetem az életemet is,most viszont az összefont kéz-keresztezett láb kombón annyit bírtam nyitni, hogy a járóka vázába kapaszkodtam. Egy fokkal jobb helyzet, de komolyan fellélegeztem, mikor bejött a rokonlány… Az ő jelei biztatóak, viszont magammal nem tudok mit kezdeni.A héten találkám lesz a 18 éve ismert barátommal. már attól is félek. Pedig mikor megbeszéltük, hogy három év után személyes tali lesz, annyira örültem! Láttam magam előtt, hogy a nyakába ugrok, és jól megszorongatom.
Most meg attól félek, hogy a két puszit is félig menekülő tartásban nyomom az arcára.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: